Rövidke életem alatt rengeteg tanulnivalóm akadt.

Az egyik felismerésem, ami szöges ellentétben van a mai világnézettel szemben, hogy egy kapcsolat akkor működik jól, ha legalább az egyik fél nagy mértékben befogadó, szeretettel teli és odaadó. Ebben a közegben a másik fél akármennyire is sebzett, és akár vad űzöttként érkezik egy kapcsolatba, lassan fokozatosan, de megérzi a biztonságot, az elfogadást, és ennek a hatására elkezd gyógyulni-kinyílni.

Nem az a fontos a partnerünknek, hogy tökéletesen alapozzuk le az arcunkat, vagy a legdivatosabb öltözékben pompázzunk, hanem az, hogy biztosítsuk a szeretetünkről a másikat. Kitaláltad ki az, akinek ezt az adottságot beletáplálta a teremtő a lelkébe? Igen a NŐ! Igen mi nők tehetünk ebben a mérhetetlen Világfájdalomban valami nagyot azért, hogy legyen értelme a további nemzedékeknek itt maradni a Földön. A mi önmegvalósításunk az odaadó szeretettel megajándékozni a környezetünket. Csak azt lehet értékelni, aki tudja önmagáról, hogy mit ér!

Tudom, hogy nincs könnyű dolgunk, hiszen ugyan akkora terheink vannak, mint elődeinknek, talán még nagyobbak is. Hiszen ők egy ősi szerepkörben biztonságot találtak, és a generációk együttélésének köszönhetően erős kapcsolatban voltak egymással, így mindenki pontosan tudta a feladatát! De talán a legfontosabb, senki nem volt magára hagyva. Nekünk az egzisztenciális feladataink és a hivatás hozzáadódott a mindennapi felelősségvállaláshoz, mindezt az anyaföld áldásainak megtapasztalása nélkül. A legszegényebb paraszt család is ételt tudott termelni, így a gondviselés, a bőség az áldás, a hála egyszerre jellemezte az életüket. A jól elvégzett munka gyümölcse a biztonság volt. Ma a biztonság érzése nagyban sérül, szinte mindenért fizetni kell a munkánkkal és az időnkkel, ami eléggé megterhelő, ha valaki egyedül éli az életét. Ez bizony feszültséget, fenyegetettség érzést okoz, ráadásul hosszú távon! Rengeteg nő lesz pánikrohamos, a mérhetetlen és folyamatos stressz következtében. Az egyedül maradó Nők álmatlansággal és súlyos szorongással küzdenek! Ennek következtében, fokozatos életminőség romlás jellemzi életünket.

E mellett a mai nőknek sok olyan dologgal kell megküzdeni, ami még pár száz évvel ezelőtt az értékrendi különbözőségek miatt, fel sem merülhetett. A kapcsolatok lazulása persze mindkét fél felelőssége, de a saját természet által megszabott életfeladatunk megkérdőjelezése, a férfiak ellen fordulás megmérgezte a párkapcsolatok nagyrészét. Hogy mi indította el a folyamatot, ahol a nők elhagyták az otthon melegének a fenntartását, talán mindegy is. Fontosabb kérdés, felismerjük e, hogy a boldogságkeresés, amit a külvilágban igyekszünk megtalálni, elsődlegesen bennünk önmagunkon belül, azután pedig a helyünkre állva a családunkban ragyogásunkon keresztül érhető el a legegyszerűbb módon.

A gyengéd szeretet a legnagyobb kincs, amit adhatunk a párunknak. Ami mellől nincsen ember, aki elkívánkozik!

Vissza kell találnunk a saját helyünkre, és ebben kevés bíztatást kapuk a külvilágtól. Talán a lehetséges legfontosabb, önmagunk megismerése, gyökereinkhez való visszatérés és támogató közeg megtalálása útján tudunk elindulni a Női természet értékei felé! Váltsd valóra a valódi küldetésed!

Erre az útra invitállak, gyere, fedezd fel magad és térj vissza a forrásodhoz!